Pici, nagyon szeretlek!

Milyen érzés elveszíteni azt a kisállatot akit a világon a legjobban szeretsz és aki a legjobb barátod?

Ma elmesélem Nektek az én történetem az én drága kiscicámmal, Picivel, akit 2016, Szeptember 25-én késő délután veszítettem el.

De kezdjük az elején.

2009 szeptember. Tíz éves voltam. Kicsöngettek az utolsó óráról, a táskámba összepakolva siettem ki a parkolóba ahol apukám várt engem, mint mindig. A hazafele vezető úton apu a kocsiban uraló csendet hirtelen megtörte. -“Van még egy cicánk!” Kíváncsian vártam a részleteket, kicsit értetlenkedve figyeltem aput, nem tudtam mi történhetett. Elmesélte hogy ahogy hazaért enni akart adni Tigrisnek (a másik cicám, tíz éves, egészséges, nem túl barátságos) amikor látta hogy sokkal kisebb mint délelőtt volt. Ahogy megláttam a cicust, egyből szerelmes lettem belé. Nagyon barátságos, kedves és bújós természetű volt. Még aznap elneveztem Picinek, akkori apró kölyök termete miatt. Másnap korábban keltem hogy iskola előtt tudjak vele játszani. Nem jött a hívásra. Majd egyszercsak ugrándozva defordult a házunk sarkánál. Attól a naptól kezdve megváltoztatta az életem.

Észre sem vettem ahogy teltek az évek, mindig nagyon jól szórakoztunk együtt.

Kétszer születtek kölykei, majd úgy döntöttünk hogy kiivartalaníttatjuk. Emlékszem, hideg időnk volt, a garázsban barkácsoltunk neki egy kis meleg vackot ahol gyógyulgathat. Amikor hazaértem hozzá még hatott az altató, így kicsit ingatag volt de egyből próbált odasietni hozzám.

Ha nyaralni mentünk, ha nem voltam otthon, állandóan a fejemben járt, mi lehet vele, boldog-e, mit csinálhat, jól érzi magát,hiányzom Neki?

Nehéz hét fantasztikus évet összefoglalni egy bejegyzésben. Az emlékek röpködnek a fejemben, legszívesebben mindet megosztanám veletek. Mindenkivel.

Különlegesen okos kis szőrmók volt, minden reggel amikor indultam a városba, az ablakban ült, akkor kelt fel mint mi és azt várta hogy kimenjünk hozzá. Megszeretgettem, majd a mutatóujjammal az orrához tartva mondtam “nóózii”. Mindig odanyomta az ujjamhoz a pici rózsaszín orrocskáját, majd összehúzta a szemeit és mosolygott. Ezután megsimogattam az arcát és elindultam. Hazaérkezésemkor futott elém, alig várta hogy simizzem, vele legyünk.

Szeretett apu autóján csücsülni és napozni aminek apukám és az addig karcmentes kocsija nem éppen örült. A házba való behízelgés, besurranás, betolakodás sem jelentett gondot neki.

Sosem komolyodott meg, bármikor rá lehetett venni a játékra. Vagy inkább úgy mondom hogy ő tudott minket bármikor rávenni. Így, hogy egy örök gyere volt, nem vettük észre hogy bizony telik az idő.

Szeptember 16-án el volt tűnve egész nap, amitől nagyon megijedtem, hisz sosem csinált még ilyet. 17-én, szombaton már itthon volt, de nagyon szomorúnak látszott. Érezhető volt hogy valami nem oké, nagyon aggódtam. 19-én, hétfőn furán viselkedett. Nem akart enni, hirtelen mozdulatai voltak, csak szagolgatta a vizet is. Ezen a napot vittük el orvoshoz. Megvizsgálták, de konkrét választ nem kaptunk hogy mi lehet a probléma, vissza kellett mennünk kedden, addig is itatnom kellett fecskendővel.

A váróban ülve nagyon ideges votam, féltettem őt. Egy másik doki volt mint hétfőn, ő is megvizsgálta. Az első pillanatban amint belenézett a szájába, sejtette mi a gond. Vért vettek, aminek az eredményét szerdán kaptuk meg. Jó volt a doktor úr sejtései, nem működött jól Pici veséje, ezért nem akart enni.

Napok teltek el, infúzióra kellett vinni, gyógyszereket kapott, nem akart enni, sem inni. Egyre rosszabb volt az állapota. Szomorú volt és beteg.

Szombaton, 24-én, azt az információt kaptuk hogy Pici nagyon beteg, 10% esélye van. Itt összetörtem. Még mielőtt elvittük volna orvoshoz, egy barátnőmnek mondtam hogy beleremegek még abba a gondolatba is hogy elveszíthetem. Még szombaton, ahogy megkaptuk a hírt kimentem a cicámhoz, sírás közben megköszöntem Neki hogy  mindig ott volt velem, minden nehéz helyzetben próbált vidámabbá tenni a hihetetlenül aranyos pofijával, hogy vele nőhettem fel, hogy a legjobb barátom már hét éve.

Ma, Szeptember 25-én, fél hatra kellett infúzióra vinni. Nem hatott neki a gyógyszer, teljesen leállt a veséje, nem lehetett sehogy működésre bírni. El kellett altatni hogy ne szenvedjen tovább, hogy egy jobb világba kerülnjön.

Nem tudtam elhinni hogy tényleg ez történik. Ilyen hirtelen, a semmiből, váratlanul. Elveszítettem.

Nagyon hálás vagyok a kis szőrgombócnak hogy bearanyozta a mindennapjaim, hogy bízott bennem és hogy szeretett. Boldog vagyok hogy el tudtam tőle időben köszönni és hogy már nem fáj neki, nem szenved, ugyanakkor teljesen összetört a szívem, sírok,  minden másodpercben ő jár a fejemben. Gyönyörű, okos, igaz és legjobb barát volt.

Köszönöm hogy a gazdija lehettem, örökké a szívemben fog élni az ezer névre hallgató bájos kiscica, Pici.

Advertisements

25 thoughts on “Pici, nagyon szeretlek!

  1. Istenem Gabi! Engem is fojtogatott a sírás miközben olvastam.Őszinte részvétem,és tudom,hogy hatalmas közhely,de jobb neki így mintha még itt lenne,de szenvedne.De mindig veled lesz Pici! Nagyon szeretünk és nem tudom,hogy de segítünk neked ezt átvészelni! Puszi!

    Like

  2. Szia Gabi!
    Nagyon sajnálom a cicádat és maximálisan át tudom érezni. Az én kutyám, aki 12 éve volt a mindennapjaim része, szintén nemrég ment el. Paraziták voltak benne és későn vették észre, így el kellett altatni. Én sajnos még el sem tudtam búcsúzni tőle, mivel ez mind akkor történt, míg suliban voltam.
    Szóval sok erőt és kitartást kívánok az elkövetkezendő időszakhoz! ❤️❤️
    Puszi:
    Panna

    Like

  3. Reszvétem Gabi! Nagyon sokáig ott volt veled Pici, láthatott téged felnőni, és ne feledd ő mindig ott lesz veled! 😢😥 Komolyan kicsordultak a könnyeim.

    Like

  4. Szia Gabi! Nagyon sajnálom ami történt teljes mértékben átérzem nekem is, volt egy macskám aki meghalt és ő, volt a legjobb barátom csak én tőle sajnos nem tudtam elköszönni, mert őt egy óvatlan motoros vitte el. Miközben olvastam a cicád történetét én is sírni kezdtem!😭😭😢😢

    Like

  5. Szia! Én pont egy héttel ezelőtt vesztettem el a cicámat. Ugyanebben a gondban mint Pici, csak az enyém 16 éves volt. Sajnálom Gabi, átérzem amit te! 😥

    Like

  6. Gabi annyira sajnálom, őszinte részvétem! Én 3 éve vesztettem el az első és eddigi egyetlen cicám, Garfield-et. Ő is talált cica volt, és úgy ment el, ahogy az egy igazi férfihoz illik…. egyszer csak nem jött többé. Sosem felejtem el őt és te sem fogod picit! Sosem felejtem el, az egyik első videódban mondtad “két cicám van Pici és Tigris”…
    Ez örökre így fog maradni! Adj időt magadnak , mi megvárunk, ha úgy érzed kicsit szünetelned kell csak nyugodtan! Szeretünk Gabi és veled vagyunk! ❤

    Like

  7. Őszinte részvétem Gabi!😢 Nagyon sajnálom, én két a kutyusomat vesztettem el mar. Az egyiket 6 éve, a másikat 5 éve. Hat éves kislány voltam, mikor apukám kutyája Totó beteg lett. Állandóan orvoshoz jártunk egy hétig, utánan egy este a kutyus nem nagyon mozgott. Csak feküdt a heverőjén. Apukámat azelőtt soha nem láttam sírni. Utána elvittük az orvoshoz, és alaltatták. A másik kutyust, pedig elrabolták, amikor én aludtam délután és a nagyim, meg az anyukám lenn ültek az étkezőben, és fogták a fejüket, hogy jézusom mit mondunk majd neki. Elrabolták a Cleót. Apukámnak a munkahelyén is volt egy kutya, ő nem olyan régen pusztult el. Ratolattak. Apukám teljesen szerelmes volt abba a kutyába. Nagyon szerette. Most van két kutyánk Lola, és Zoé.
    Gabi nagyon sajnálom ami történt, hagyj magadnak időt, mi várunk.☺Mi itt vagyunk neked ❤ , akik szeretnek, támogatnak mindenben. 😭😔😔

    Like

  8. Szia!

    Nagyon sajnálom ami történt, pont egy éve esett meg velem is ugyan ez. Bár nekünk vérvétel után az is kiderült, hogy fagyállóval megmérgezték a cicám. 😞

    Like

  9. Nagyon sajnálom 😥
    Nekünk kicsi korom óta volt macskánk. Első volt egy Zeller (felete) és Bogi (fekete) páros. Bogi sajnos beteg lett és elment 😦
    Zeller itt maradt. Először, mikor szült, három kicsit hozott világra. Íti (fekete), Tigris (iromba) és Lufi (fekete-fehér). Mivel négy macska azért sok, ezért kettőt odaadtunk ismerősöknek, de Íti sajnos elszökött, Tigris pedig úgy tudom, még ma is ott van. Ezután kaptunk egy rokonunktól egy vörös-fehér hosszú szőrű cicust, Selymest, de valahogy sajnos ő is eltűnt 😦 . Lufi 2 évig volt velünk, aztán eltűnt. Zeller következő kölyke volt Lucifer (fekete). Őt sajnos elütötték 😦 . Egy év kihagyás után, harmadik alom kicsinyei voltak Bolyhos (fekete), Frici (iromba és fehér) és Pici (iromba és fehér). Bolyhost is elütötték. Frici szülés közben pusztult el 😥 így maradt Pici. Zeller valamilyen módon eltűnt. Őt nagyon szerettem, mert az a 4 és fél év nagyon szép volt, pedig kicsi voltam még. Aztán egy kiscica (három színű tarka) került ide, mert kidobták. Őt anyukám elvitte oda, ahonnan Selymes származott. De néhány nap után felfedezett papám még egy kiscicát (7 színű tarka), aki valószínűleg az előbb említett kidobott cica testvére. Papám nagy nehezen elkapta az újonnan felfedezett kicsit, és mivel csak a fülét érte el, ott fogta meg és húzta magához. Ezután rögtön behozta, és mivel akkor csak nagyszüleim voltak otthon, mamám adott neki tejet. Így megmentettük, de nagyon sokat kellett ápolni, mert nagyon könnyes szeme volt. De a munka megérte, mert megmentettük és még ma is velünk van. Baracknak neveztük el . Neve onnan jött, hogy sok gondolkozás után hirtelen rápillantottam egy Cappy-s üvegre, amin volt egy barack. Picivel nagyon kedvelték egymást. Barack egyéves korában szülte első kicsinyeit. Mangót (vörös-fehér), Eperkét (vörös-fehér), Ananászt (vörös fehér) és Kókuszt (fekete-fehér). Ananász valahogy még kicsiként eltűnt, talán még a szemét sem nyitotta ki, lehet, hogy valami elvitte, pl. egy pocok. A többiek nagyon életrevalóak voltak, de a kisebbik kutyustól nagyon féltettük őket, mert ha odamentek volna hozzá, akkor nem maradtak volna életben. Valamiért egy idő után átneveztük Mangót Bandivá, Eperkét Pepivé, Kókusz meg ,maradt Kókusz, de minden cicunak rengeteg beceneve van/volt. Következő évben Barack újabb kicsiket hozott világra, Barackvirágot (három színű tarka), aki ma már csak Barack, és Baglyot (Bagoly |fekete alapon gránitvörös és aranysárga-féleség). Ők apu ismerőséhez kerültek át, ma is ott vannak, rengeteget rosszalkodnak, órákon át tudnék róluk mesélni, mint minden macskánkról. Tavaly még cicái voltak Kókusznak, de nem gondozta őket és pont táborban voltam, és elpusztultak. Nagyon haragutam a macskára és magamra is. Idén Barack világra hozta Bajszost (iromba-fehér) és Pitypangot (iromba). Pepi Liliomot(3 színű) és Pihét(3 színű), Kókusz pedig Hógolyót (fehér). Pitypang és Pihe ismerősöknek lettek odaadva, Liliom és Hógolyó pedig egy öreg néninek, akit apa nem tudom honnan ismer. Jelenleg itt van Barack, Pepi, aki mindig kalandozik, Kókusz, aki szörnyem lusta és Bajszos, aki teljes mértékben neméhez hűen viselkedik.

    Pici biztosan boldog, hogy te voltál a gazdája. Gondolj rá szeretettel, mint ahogyan ő rád.

    Like

  10. Nagyon sajnálom Gabi, könnyeimmel küszködve olvastam végig ezt a bejegyzést, már a címből tudtam, hogy mi történt. Részvétem, sok sikert, hogy feldolgozd ezt a traumatikus élményt, kitartás! ❤️

    Like

  11. Úr Isten, Gabi! Láttam a Facebook bejegyzésedet , hogy nincsenek videók, és rákattintottam a linkre, amit csatoltál ( bevallom, már sejtettem, hogy mi történhetett, a szürke kép miatt…). Olvasás közben is már könnyezett a szemem, de mikor végére értem egyszerűen kitört belőlem a sírás… egyszerűen belegondolni is szörnyű, hogy Te most mit érezhetsz. Amikor a kisállat TAG videódat láttam, gondolkoztam is azon, hogy mi lesz veled , ha Pici már nem lesz melletted… bekövetkezett… nagyon ,nagyon sajnállak, és együtt érzek veled.
    Én imádom az állatokat, és minden állathalál borzalmasan megvisel, akkor is, ha nem ismertem. Nekem volt egy Sziszi nevű nyuszikám, akit borzalmasan szerettem, nagyon kedves állatkáról volt szó, aki nem csak egy nyuszi volt… egy nyári nap nem volt valami jól (szintén, mint Picinél) nem ivott, evett, de nem kezdtem el izgulni, mert ez nála gyakran előfordult. Aztán következő nap keltett anya , hogy nézzem meg a Sziszikét, mert nagyon rosszul van… odamentem hozzá, nem mozdult ( próbálkozott, de remegett a lába) . Majd vártunk arra, hogy a közeli állatorvosi rendelő kinyisson. Mielőtt elindultak vele anyáék, elköszöntem tőle , de arra egyátalán nem számítottam, hogy nem fogom többet látni… annyit mondtam neki, hogy Gyere haza!.Mikor elindultak, elkezdtem bőgni, majd látom, hogy visszajöttek… a sarkon már nem élt.
    Ez annyira megrendített, hogy kissé idegösszeomlást kaptam. Eltemettük a kertbe, belebugyoláltuk a kis pokrócába és úgy küldtük a Mennybe.
    Nem akartam többet kisállatot… nem akartam többet átérezni ezt a fájdalmat.
    De most itt fekszik rajtam a kiskutyám, aki egy éves , és ez az egy év alatt is a legnagyobb boldogságot okozta nekem.
    Javaslom, hogy legyen még egy cicád, aki nem helyettesíti Picit ( mert nem is tudja), de újra boldogságot ad neked.
    Remélem hamar kihevered ezt az időszakot, kitartás , Mi veled vagyunk! Puszillak…
    Lili

    Like

  12. Bekönnyezve olvastam végig a sorokat mivel én is most nemrèg egy hónapja vesztettem el a szeretett cicámat 😦 Igaz nem sokáig volt velünk (2 év) de annyi csodás ès felejthetetlen emlèket ès élményt szerzett nekünk ami felbecsülhetetlen értékű

    Like

  13. nagyon sajnálom Picit tényleg egy bámulatos cica lehetett a képekből ítélve, és nagyon kitartónak találom azt hogy te ezt így le tudtad írni nem csoda hogy ennyire hiányzik nekem is hiányozna, szerintem Pici neked több volt egy átlagos háziállatnál vagy egy cicánál neked ő a legjobb barátod sőt mitöbb olyan mintha ő a testvéred lett volna legalábbis én ezt gondolom, de most Pici talán jobb helyen van de már melletted kíváló helye volt, részvétem Gabi kitartást és lehetőleg több mosolyt a nézőid a családod a barátok és Pici a szíved legmélyén erősít majd 😦 utólag is részvétem

    Like

  14. Gabi! Nagyon sajnállak! Sírtam, ami alatt olvastam ezt a bejegyzést! Nekem most van cicám! Ha elveszíteném… Inkább bele sem gondolok!

    Like

Várom a véleményed!

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s